A Szolnoki Szimfonikus Zenekar alapító karnagya zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1969-ben megbízást kapott egy hivatásos kamarakórus létrehozására és vezetésére, mely ma is működik Bartók Béla Kamarakórus néven (Jelenlegi vezetője Molnár Éva). Karmesteri munkája az 1965-ben az általa megalapított Szolnoki Szimfonikus Zenekarhoz köti. Rendkívüli erőfeszítéssel a kezdő 18-20 főből álló együttesből ma egy biztos intézményi háttérrel rendelkező 50 tagú, képzett muzsikusokból álló hivatásos szimfonikus zenekart alakított ki, mely jelentős hazai és külföldi sikerekkel büszkélkedhet.

Szakmai munkáját kezdetben Koródi András segítette,majd világhírü karmesterek mesterkurzusain vett részt. (Arvid Jansons, Igor Markevics)  /Vendégkarmesterként legnagyobb sikerét a Berlini Szimfonikus Zenekarral és a Berlini Orartórium-kórussal érte el  Mendelssohn: Paulus c. oratórium vezénylésével, az akkori Nyugat-Berlini Filharmónia Nagytermében, melyről a berlini és a budapesti sajtó is lelkes hangon beszámolt.(1986) A Szolnoki Szimfónikus Zenekarral az ausztriai Linz világhírű termében, a Brucknerhausban  adott hangversenyről emelnénk ki egy kritikacímet: „Kisváros, mely egészen nagy”. /

A több mint négy évtizedes vezetőkarmesteri tevékenysége után ő is szorgalmazta Izaki Masahiro alkalmazását, aki ma a zenekar főzeneigazgatója. Legjelentősebb vendégkarmesteri, valamint a Szimfonikus Zenekarral elért külföldi sikereinek helyszínei Ausztria Németország, Portugália, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Svájc, Észtország, Románia, Finnország. 

Jelentősebb kitüntetései:
- Megyei Művészeti dij 1981
- SzOT dij 1982
- Pelikán dij 1993
- Prima dij 2006